Tegnap végre-valahára megnéztem a Vadóckát. Már nagyon sokan ajánlották, de sosem volt időm hozzá, tegnap este viszont megnéztem, és most hoznék egy kritikát róla. 
 Az alap történet uncsi, minden tiniknek szóló filmben van egy "jó" meg egy "gonosz" lány, persze a "jó" győz, stb. Ez itt is érvényes, Emma Roberts alakítja a főszereplő Poppy Moore-t. Mondjuk nem az a tipikus jó lány, hiszen éppen azért kerül az angol bentlakásos lányiskolába, mert az apja már nem tudta elviselni kicsapongó életét. Tehát, Poppy Moore utál az Abbie Mountba járni, és először mindent gyűlöl itt - az iskolát, a tanárokat és a szobatársait is, de egy idővel kezd megbékélni. Persze feltűnik Henriett is, a prefektus, aki állandóan keresztbe tesz Poppynak, mert úgy érzi, az ő megérkezésével csökken a népszerűsége. Poppy közben megbarátkozik a szobatársaival, és ők segítenek neki kicsapatni magát a suliból, de az idő elteltével - mondanom sem kell - Poppy megszereti az itteni életet, köztük Freddie-t is, az igazgató fiát, akihez először csak azért közeledett, hogy kicsaphassák. Na igen, eddig nem tulajdonítottam nagyobb érdeklődést Alex Pettyfer iránt, mivel eddig sehol sem láttam, de most... na szóval, a végén persze győz a jó, összekerülnek a barátok, a szerelmesek, meg egyebek amik az ilyen filmekbe illenek. A végét én befejezetlennek éreztem, de így is jó volt. Nem életem kedvenc filmje, de elmegy egynek :) Emma Robertsnek sokkal felnőttesebben áll a szőke haj, a barnában viszont nem olyan..hm:D értitek. Barna hajjal sokkal aranyosabbnak tűnik szerintem. A szereposztás jól sikerült (Alex Pettyfer<3), és végülis a történet is elfogadható. Ha van időtök és kedvetek, ide kattintva megnézhetitek :)

Végre péntek van. Nagyon vártam már, szinte mint a szülinapomat... vámpírnaplók! Titkos kör! És nincs suli!   A kedvenc napom a péntek, de csak nagyon kicsivel előzi meg a szombatot. Mivel szombaton lehet, hogy nincs tánc, viszont vámpírnaplók sincs, és a szombatjaim általában körömrágással és semmittevéssel telnek, csak unalom van, na meg alvás. Szeretnék leszokni a körömrágásról. Egyszer le is szokok, de ahhoz idő kell, és elég akaraterő. Nem tudom, mikor lesz, de egyszer biztos.
Ma találkoztam utoljára a barátnőmmel. Holnap elutazik síelni, és egy hétig nem lesz. Fogalmam sincs, hogy bírom majd ki... mármint, a barátnőmet sokszor nélkülözöm, ez igazán gonosz dolog tőlem, de néha ki nem állhatom a viselkedését. Gondolom néha ő is megharagszik rám. De ettől függetlenül szerintem egyre szorosabb a barátság, mint egy évvel ezelőtt. Nagyon örülök, hogy itt van nekem, mint egy támasz, mert ha nem lenne... nem is akarok belegondolni, mi történt volna velem. Az osztályban van egy lány, akit kiközösítünk, ez azért van, mert ez a lány nagyon gonosz, állandóan megjegyzéseket tesz mindenkire, grimaszol és egyszerűen... elviselhetetlen. Persze erre hamar rájött mindeki, és nem maradt egy barátja sem... de szerintem megérdemelte. És semmit sem tett ellene, nem volt kedves velünk egy percig sem. De a lényeg, hogy mostanában próbálunk a közelébe se menni, ami mondjuk nehéz, de inkább az, mint hogy szívja a vérét akárkinek is. Neki is jobb lenne, ha elmenne az oszályból, és ezt most tényleg nem önzésből, hanem az ő érdekében. De a lényeg, hogy ez a lány mindenkire rám száll, így rám is, de próbálom lerázni. Ha nem lesz a barátnőm, ürügyem sem lesz, amivel visszautasíthatnám... és egy hét! Az rengeteg idő. A barátnőm síel Olaszországban, én pedig.. na mindegy, az nyugtat, hogy neki is be kell majd mindent pótolnia. Bár az egyedüllétet nem tudja, de nem is kívánom neki. Most azt hiszem verem a fejem az asztalba, amíg fel nem teszik a vámpírnaplókat, ahogy a képen is látszik... vaagy, inkább eltöltöm az időt valami hasznossal, mondjuk Antarktiszos oldalt csinálok a História a versenyére. Na, melyiket csináljam? Azt hiszem maradok a fejbeverésnél... de nem, komolyan szeretnék pár kreditet ide, tehát megyek, és tömöm magam pár Antarktiszos infóval. Addig is, sziasztok (már ha van egyáltalán valaki, aki olvas. De biztos van, legalább egy.. ugye? ugye? Na mindegy.) :)

Ez a kép annyi mindent elárul most rólam. Teljesen tudok azonosulni a lánnyal, még a hajam is ilyen mostanában. Hjajj, de szívesen kimenekülnék a világból néha. De csak néha, mert aztán rájövök, hogy van okom itt lenni. Nincsenek véletlenek, és én sem csak úgy idepottyantam felülről, hanem céllal érkeztem ebbe a világba. Ez most biztos furán hangzott, de én már megszoktam saját magamtól ezeket a szövegeket. Olyan hivatalos, és egy pillanatra mindenki elhiszi.:) Mostanában még a megszokottnál is többet álmodozom, mindenről, és nagyon idegesít, mikor felébredek. Egyszer éjszaka egy hiper-szuper telefonról álmodtam, amiből csak egy van - és az az enyém. Vagy 10 fegyveres rabló elől menekültem el, hogy megmentsem a kis telókámat, aztán hopp, felébredek, és sehol a teló... de ajj, olyan jó volt. Egyébként végre kiolvastam a Kőszívűt. Nemrég pedig a Fábián Janka - Emma szerelmét is elolvastam, szerintem szuper, bár a szerző neve van 3x akkora betűkkel, mint a cím, de sebaj. Még van két része. Most megyek, mert apa ideges. 8D

Bonsoir! Ezen a szép, januári napon megnyílik végre valahára a gingerbread.gp. Nem szándékoztam ilyen sokáig húzni a nyitást, de annyi minden közbejött, és végül, mivel lekéstem a január elsejei dátumot, egy másik igazán különleges napot akartam, és ez pedig a tizenhetedike lett. Számomra ez a szám olyan különleges, mint a 13. Na, de a lényeg, hogy végre hivatalosan is megnyitott az oldal. Nem mondom, hogy "remélem tetszeni fog", "remélem sokan jöttök", mert nem akarok remélni semmit. Sőt, nem is vágyom ilyenekre. Egy saját kis oldalt akartam, amire néha-néha feltéved egy látogató:) Azt viszont nagyon szeretem mondani, hogy "jó szórakozást", és hogy "köszönöm, hogy itt voltál". Az oldalt pedig nagyon köszönöm Panelkának. ~ hailee